Címer bemutatása:
Viss község címere álló, csücskös talpú tárcsapajzs, vörös mezőjében zöld pajzsláb. A vörös mezőben a pajzsláb vonalára állított, ívesen kiszélesedő szárú, domború végű, ezüst latin kereszt. A címerpajzsot két oldalról 1-1, arany bogyótermésű zöld babérág övezi. Az ágakat a pajzs alatt hármas tagolású, fecskefarok-végződésű, íves arany szalag fogja össze. A szalagon feketével nagybetűs VISS településnév. A címert Kovács Ferenc grafikus tervezte 1994-ben, két régi pecsétkép alapján, azok képi jeleit felhasználva (1. „VISS KÖZSÉG PECSÉTJE” Szabolcs-Szatmár Bereg megye pecsétkataszteréből 2. „VISS HELYSÉG HITES PETSETYE” egy 1835 évi levéltári iratról)
Földrajzi elhelyezkedés
Viss Község Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye keleti részében, a Bodrogközben, ezen belül a Tisza és a Bodrog folyók közötti Bodrogzúgban fekszik. Sárospataktól 23 km-re, Miskolctól mintegy 76 km-re.
Településünk története:
Egyes források szerint a község neve szlovák eredetű, ami „sásast” jelent. Más források szerint a szintén szláv eredetű „magaslat” szóból vezethető le, miután az árvízi veszély miatt a házak többsége kisebb magaslatokra épült.
Annyi bizonyos, hogy a honfoglalás idején már lakott hely volt, az ennek bizonyítékául szolgáló leletek ma a nyíregyházi Jósa András Múzeumban tekinthetőek meg.
A falut elsőként 1239-ben említik, majd az első írásos emléke a Pongrácz család levéltárának egy 1381-ból származó oklevelében szerepel
1410-ben a település vámhely, vízi és szárazföldi vámja is volt. A XV. század közepéig Zemplén vármegyéhez tartozott. Birtokosai gyakran változtak, a XV. században bírta a Csicsery, Upor, Újfalussy, Pataky, Ormos, Fodor és az Óbégányi családok, később a Fuló majd a Ráskay családok. A XVIII-XIX században az Egry, Görgey, Isaák, Kapitány, Nánássy, Ócskay, Tóth, Pethő, Miskolczy és Fekete családok voltak birtokosai, végül Boócz Ferenc, aki 1890-ben „urilakot” (kúriát) építtetett.
.A település eredetileg Zemplén vármegyéhez tartozott, majd 1945-ig Szabolcs megyéhez, az akkori területrendezés folyamán csatolták a későbbi Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez.
A település eredetileg Zemplén vármegyéhez tartozott, majd 1945-ig Szabolcs megyéhez, az akkori területrendezés folyamán csatolták a későbbi Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez.
Valamikor nagyközség volt a dadai felsőjárásban, hozzá tatoztak: Borcsányi-tanya, Börtös-tanya, Gál-tanya, Homolya-tanya, Keresztúry-tanya, Medve-tanya, Suller-tanya, Szabó-tanya, Székes-tanya, Tilót-tanya és Törökéri-tanya.
Római katolikus temploma 1827-ben, református temploma 1985-98. között épült, Katona György sárospataki építészmérnök tervei alapján, neoklasszicista stílusban, 22 m magas toronnyal.
1885-ben a faluban tűzvész pusztított, melyben Viss majdnem teljesen leégett.
A településnek az 1910-es népszámláláskor 1051 lakosa volt, ebből 1048 magyar, melyből 514 római katolikus, 229 görögkatolikus, 270 református volt.
A világháborúban 120 lakos vett részt, hősi halottak száma 39 fő.
A Hősi emlékművet Törökéri Sándor, vissi lakos állíttatta, amely második volt az országban.
